Arra ébredtem, hogy vár rám New York!

Sokan szeretik azt hinni, hogy az én életem egy tündérmese. Egy nehézségektől mentes, álomszerű utazásokkal tarkított gyöngyszem. Abba most ne is menjünk bele, hogy ez mennyire távol áll a valóságtól…ha tudnák!

De őszintén szólva én nem akarom, hogy tudják. Egyszerűen, mert nem szeretek a nehézségekre, a megpróbáltatásokra koncentrálni. Sírni meg amúgy is a négy fal között szoktam. Meg hát, ahogy a jó öreg klisé tartja: „ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét!”

Mondjuk erre egy barátom azt szoktam mondani, hogy az a baj velem, hogy mindig csak limonádéban gondolkodom. Sokkal izgalmasabb lenne az életem, ha végre megtanulnám, hogy a citromhoz a tequlia passzol. 😀 (Nálam az alkohol nem játszik, marad a limó.)

Ezennel be is fejeztem az életvezetési tanácsok kéretlen osztogatását. Ellenben most el szeretnék mesélni egy mini részletet az életemből, amikor tényleg azt éreztem, hogy belecsöppentem abba a bizonyos sokak által vélt tündérmesébe. (Merthogy ellentétben velük, én hiszek a tündérmesékben.)

Tovább

Boszorkányságom története Skóciában ;)

Borzalmasan elcsépelt, és nagyjából minden második utazós írás azzal kezdődik: „gyerekkori álmom volt” ide eljutni.

Nos, ennek fényében írhatnám, hogy gyerekkori álmom volt Skócia, de nem írom. Inkább azt mondom, hogy Titkok kertje. A film, a kislány, a beteg kisfiú, a borult idő, a hatalmas kastély, a rideg nevelőnő. Bár a filmet végül Amerikában forgatták, de maga a sztori az Angliát próbálja promózni. A maga bájos, gyermeteg módján. Egyébként kedves kis történet – ami azért erősen felszólal a feudális mentalitású gyereknevelés ellen – úgyhogy, ha még nem láttad, akkor jó szívvel tudom ajánlani.

Szóval nekem ez a film az, ami meghatározza az Egyesült Királysághoz való viszonyomat. Ami ugye nemcsak Angilát takarja, hanem idetartozik Wales, Észak-Írország és Skócia is.

Mindez főleg a vírus miatt érdekes. Hiszen a jelenlegi bázisom tekintetében, utazás szempontjából ezekben az országokban gondolkodhattam szabadon.

Márpedig nekem az utazás maga a szabadság. És bevallom nektek, hogy jócskán a kedvemet szegi, ha folyamatosan azt kell figyelni, hogy vajon besárgult, ne talán bepirosodott-e az adott ország az ottlétem alatt. Szóval, ha csak egy mód van rá, akkor kerülöm az ezzel járó stresszt.

Tovább

Csavargó lettem, de nem az én hibám! Generációs sajátosság…

Sokszor hallottam, hogy másik generáció vagyok. Neked ez nem jelent semmit…pedig a mi időnkben… Ugye ismerősek ezek a mondatok?

Sanszos, hogy te is találkoztál velük. Vagy te mondtad vagy neked mondták. Akár mondják a mai napig.

Másnak lenni nem könnyű. De, ha önazonos, akkor legalább értelmet nyer. Bár bevallom számomra ez sem volt mindig annyira megnyugtató.

Tovább

Az asszony, aki még élve láthatta Kennedyt

Habár Dallas a magyar közönség számára egyértelműen Jockey Ewingot és a családját juttatja eszébe, egy amerikai, pláne dallasi nem éppen így van ezzel.

Dallas sokkal inkább ismert és sajnálatos módon emlékezetes a Kennedy gyilkosságról. Egészen pontosan arról, hogy USA 35. elnöke – a népszerű és fiatal – 1963. november 22-én gyilkosság áldozata lett.

Bevallom tisztában voltam vele, hogy Dallasban történt a merénylet. Azt is tudtam, hogy a nyílt utcán, és több golyó érte az elnököt. Azonban arra nem számítottam, hogy felmegyek a Reunion Towerbe, és egy olyan idegenvezetővel találom szembe magam, aki maga is az integető tömegben állt.

A történethez tudni kell, hogy Kennedy nem volt túlságosan népszerű Texas államban, a választásokon csak hajszállal nyert. Sokan és sokféleképpen élcelődtek a cowboy-ok földjén az elnökről. Sőt sokan nyíltan gyűlölték. Jól példázza ezt, hogy a szokással ellentétben Dallas polgármestere nem rendelt el általános iskolaszünetet, ezért az elnök üdvözletére csak azok a gyerekek mehettek, akiket kifejezetten elkértek a szüleik.

Vagy azok sem. Hiszen voltak tanárok, akik így vélekedtek: egy fiatal tanítónő ünnepélyesen tájékoztatta tanítványait, hogy akkor sem engedi el őket, ha egész családjuk értük jön. „Ha találkoznék vele, leköpném” – tette hozzá, hogy álláspontja tízévesek számára is félreérthetetlenné váljék.

Carolyn, aki kislányként még integethetett a Dallasba látogató elnöknek

Szóval a Reunion Tower jelenlegi és egyben nagyon lelkes idegenvezetője a szülei jóvoltából lehetett jelen a nagy eseményen.

Azon az eseményen, amiről akkor még senki nem sejtette, hogy az évszázad meghatározó történéseit vonja magával.

Tovább

Dallas a lábaim előtt hevert!

Nem szép dolog így kezdeni egy bejegyzést, de mégis megteszem, mert így érzem fairnek.

Szóval az van, hogy én nem voltam egy nagy Dallas filmsorozat rajongó. Tudom, hogy ezzel most mélységes csalódást okoztam, de legalább a lelkem megkönnyebbült.

Sőt, ha már ennyire belelendültem, akkor azt is megvallom nektek, hogy ha nincs az Amerikai Lélek lelkes közönsége – és egy nagyon jó barátnőm, aki enyhén nyomást helyezett rám – akkor sanszos, hogy el se megyek a Southfork Ranch-re (Ewing-rezidencia), ahol a sorozat egyes epizódjait forgatták.

Na, de engedve a nyomásnak jobb belátásra tértem, és életem egyik legkellemesebb élményei közé tartozik az ott eltöltött néhány óra.

Tovább

Houston egy veszélyes város! Legalábbis papíron…

Houstonba egy esős, álmos, hideg februári délelőttön érkeztem meg. Furcsa volt és idegen. Egyszerre dolgozott a sok rossz, amit hallottam Texasról és a a felfedezéssel járó vegyes izgatottság. Vajon tényleg olyan veszélyes ez a város, mint amilyen a híre?

A statisztikák szerint Houston az USA 5. legveszélyesebb nagyvárosa. Nem túl jó kilátások. De azért annyit már utaztam életemben, hogy tudja: a számadatok nem mindig jelenítik meg a valóságot.

Tovább

5+1 egy jó film nem(!) csak karácsonyra!

Filmezz okosan!

Filmezni mindenki szeret. Csak nem mindenki egyforma intenzitással. Ellenben vannak az évnek bizonyos időszakai, amikor a legjobb meneküli útvonal egy film maraton.

Esetemben például, mert hiába költöztem a trópusokra, mégis szakadó esőben élvezhetem a szeretet ünnepének közeledését. (Azért remélem, hogy a karácsonyt már a fehér homokos tengerparton fogom tölteni a pálmafák árnyékában.)

Na, de nézzük, hogy mi az, amivel elfoglalhatod magad, ha már beütött a bejgli-töltkáposzta-halászlé kombó és aludni nem tudsz.

Tovább

Szerelembe esés a Holtak útján

Mexikótól az emberek többsége retteg. Azt most ne boncolgassuk, hogy alappal vagy alaptalanul. Pro-és kontra a végtelenségig lehetne ezen vitatkozni. Tök feleslegesen.

Mert egy a lényeg: Mexikó csodás. A maga vélt vagy valós veszélyeivel együtt.

Mégis a legcsodásabb benne, hogy hatalmas és telis-tele van szebbnél szebb látnivalókkal.

Köztük olyan lenyűgöző helyekkel, mint a világörökség részét képező Teotihuacan.

Azért csak kihúzza magát az ember, ha nem Nap-piramis előtt pózolhat, hát nem? 🙂

Tovább