Vegas az illúziók városa. Minden valószínűtlen, sokszor mű, klórszagú, neonfényű és mindezek ellenére elképesztően magával ragadó.
Nehéz megmagyarázni, hogy miért, de a többség – és egyáltalán nemcsakaz örült játékosok – visszavágyik Vegasba. És pont ezért újra és újra hömpölyög a tömeg a Strip-en.
Igen talán ez egyik legnagyobb vonzereje: minden egyes ott töltött percben érzed, hogy ÉLSZ. Hirtelen jelen leszel a saját életedben. Megszűnik minden, ami fáj, ami rossz, ami kellemetlen és csak te maradsz, meg a sivatagra épített kaszinóváros.
A város egyik legnagyobb érdekessége, hogy egyáltalán nem a véletlen szülötte (a sivatag közepén nehezen is lehetne az), hanem kifejezetten a felnőttek szórakoztatására jött létre1905-ben,majd hivatalosan 1921-ben lett bejegyezve. Nem sokkal később kiérdemelte a „Sin City” vagyis „Bűnös Város” címet, amit a mai napig nem sikerült levetkőznie.
Bár vélhetően nem is szeretne. Így aztán a legtöbben valami végtelen fertőként gondolnak a neonfényben úszó városra. Pedig ennél jóval árnyaltabb. Ahogy a helyiek mondják: „Ami nincs Vegasban, az nem is létezik.”