Most, hogy itt lógatom a lábam a karib-tenger partján, és átszellemülten nézem a hullámokat megfogalmazódott bennem milyen is Mexikó.
Mexikó sokak szerint:
– DRÁGA
– VESZÉLYES
– ELMARADOTT
– LEHÚZÓS stb stb.
Ezzel szemben én azt láttam, hogy…
– az itteni gyerekek csillog a szeme (talán elfelejtették őket tájéjoztatni, hogy milyen rossz is nekik…)
– a helyi emeberek őszinte kíváncsisággal fordulnak feléd. (Persze, ha lenézed őket, akkor csúnyán lehúzni, de tök igazuk van.)
– Különlegesnek tartanak a fehér bőröd miatt. DE soha nem bámulnak meg. Egyszerűen csak csodálattal tekintenek rád.
– Szeretnek megérinteni, de soha nem fogdosnak.
– Folyton mosolyognak.
– Örülnek, ha segíthetnek.
– A borravalót kincsként kezelik, de nem vágnak pofákat, ha nem kapnak.
– Hálásak, ha beszélsz pár szót spanyolul, és a sokszor nevetséges kiejtésed is megdicsérik!
– Beszélnek angolul is. CSAK nem folyékonyan, de addig magyaráznak, mutogatnak mindent, amíg meg nem érted.
És igen szegénység az van. Meg persze örületes gazdagság is. De itt nem az tölti ki az életüket, hogy keseregnek mi az, amilyük nincs. Örülnek annak, ami van.
Hosszan tudnám még sorolni a pozitívumait, de most mennem kell, mert lassan lemegy a Nap, és még szeretnék egy utolsót csobbanni a nagy sós vízben!
Ja, és Mexikó NEM drága, ha nem resortba akarod elszórni a pénzed. 
Legyetek jók, #AmerikaiLélek!