Borzalmasan elcsépelt, és nagyjából minden második utazós írás azzal kezdődik: „gyerekkori álmom volt” ide eljutni.
Nos, ennek fényében írhatnám, hogy gyerekkori álmom volt Skócia, de nem írom. Inkább azt mondom, hogy Titkok kertje. A film, a kislány, a beteg kisfiú, a borult idő, a hatalmas kastély, a rideg nevelőnő. Bár a filmet végül Amerikában forgatták, de maga a sztori az Angliát próbálja promózni. A maga bájos, gyermeteg módján. Egyébként kedves kis történet – ami azért erősen felszólal a feudális mentalitású gyereknevelés ellen – úgyhogy, ha még nem láttad, akkor jó szívvel tudom ajánlani.
Szóval nekem ez a film az, ami meghatározza az Egyesült Királysághoz való viszonyomat. Ami ugye nemcsak Angilát takarja, hanem idetartozik Wales, Észak-Írország és Skócia is.
Mindez főleg a vírus miatt érdekes. Hiszen a jelenlegi bázisom tekintetében, utazás szempontjából ezekben az országokban gondolkodhattam szabadon.
Márpedig nekem az utazás maga a szabadság. És bevallom nektek, hogy jócskán a kedvemet szegi, ha folyamatosan azt kell figyelni, hogy vajon besárgult, ne talán bepirosodott-e az adott ország az ottlétem alatt. Szóval, ha csak egy mód van rá, akkor kerülöm az ezzel járó stresszt.
Meg ugye egyéb morális kérdéseket is felvet, hogy vajon mennyire etikus most utazni. Igazából nem tudom. Ha azt nézem, hogy ezzel támogathatom a helyi kisvállalkozásokat, közvetlenül az embertársaimat, akik próbálják életben tartani a vállalkozásukat, akkor szerintem nincs vele baj.
Természetesen minden védekezést szolgáló előírás betartása mellett. (Az, hogy felveszed a maszkot zárt térben vagy ahol előírják, még nem jelenti azt, hogy korlátoznak az alapvető jogaidban.)
Szóval augusztus végén – két költözés között – a lehető legminimálisabb cuccal (hála a barátainknak, akik elszállásolták a bőröndjeinket) nekivágtunk Skócia feltérképezésének. Összesen 10 napunk volt, amiben benne voltak a dolgos hétköznapok is.
Így azért elmélyedni nem sikerült a skót kultúra mélységeiben, de ízelítőt kapni, igen.
Először is SKÓCIA imádnivaló!!
1. Csoda egy hely, fantasztikus emberekkel. Gyönyörű tájjal, és fura ételekkel. 😀 Az egyik nemzeti eledelük legalább olyan furcsa, mint nálunk a pacal. Csak ők még azzal is megfejelik, hogy birkabendőben töltik, a haggist. Ez a neve az általuk annyira szeretett ételnek.
A hagyományos recept szerint feldarabolt birka- vagy borjúbelsőségből (aprított szív, tüdő, máj) készül, amelyet faggyúval, hagymával, zabliszttel és fűszerekkel kevernek, majd juhbélbe vagy birkabendőbe töltenek és megfőznek. Tűzforrón, fehérrépapürével és tört burgonyával szervírozzák. Állítólag disznósajt és hurka jellegű az íze. Sajnos – nem sajnos – nem tudok róla tapasztalatot mondani, mert képtelen lettem volna megkóstolni.
Unikornis, mint Skócia nemzeti állata
2. Telis-tele van misztikummal, kivégzés helyszínekkel, amelyek anno közösségi eseményeknek számítottak. Furcsaságokkal, amikor a házasságtörésért akasztófa általi halálra ítélt fiatalasszony a temető menet magához tér… Meg ugye boszorkányuk és azok égetéséből is akadt pár.
Temető a belvárosban, ami egyben az a temető is, ahonnan JK Rowling a Harry Potter szereplőinek a nevét vette
3. Temető
Nos, ha Edinburghban (Ejtsd: Edinbrháá) jársz, akkor hamar rá fogsz jönni, hogy a temető és a belváros lehet egy helyen. Sőt még a föld is halotti maradványokat rejt, a réteges temetkezési szokások miatt. Ám, ha erről többet szeretnél tudni, akkor feltétlenül látogass el egy vagy több ingyenes vezetett túrára. Borravaló fejében többet fognak elmondani neked az érdekességekről, mint ami az egész interneten fellelhető a városról.
Harry Potter megszületésének helyszínei
4. Harry Potter
Ha valami, akkor Harry Potter tuti nem fog kimaradni a látószögedből Edinburgh utcáin. Már csak azért is lenne lehetetlen, mert J.K. Rowling egy itteni, azóta bisztróvá avanzsált kávézóban kezdte el papírra vetni a varázslótanonc hánytatott sorsát. Sőt a neveket is a belvárosi temető sírköveiről vette. És még az iskolát is, az egyik edinburghi magániskoláról mintázta.
Szóval Potter fanoknak kötelező, a többieknek meg kellemes szórakozás.
Maga a város elképesztően hangulatos, mesebeli és nagyon jól felfedezhető gyalog.
5. Diana és Charles nászutas yachtja – képeket a csoportban találtok!
Oké, a The Royal Yacht Britannia sokkal több mindenről híres, minthogy Charles és Diana itt töltötték a mézesheteiket (ami a történetek ismeretében, nem lehetett annyira mézes), de kétségtelen, hogy olyan falak között sétálgathatsz, ahol egykoron Diana is mászkált. Mi több láthatod a zongorát, ahol sokat játszott.
Megcsodálhatjuk a hajót – bocsánat yachtot – tetőtől talpig, sőt még magyar nyelvű idegenvezetés is választható. Úgyhogy már csak ezért is megéri ellátogatni. A belépő nem annyira húzós, főleg, hogy valódi értéket is ad.
Skócia hatalmas és még csak Loch Nessbe sem jutottam el, hogy meglessem, van-e szörny a híres-neves tóban. :)) A szörny kicsinyített mása egyébiránt a város összes souvenir boltjában beszerezhető és leginkább Süsüre hasonlít.
Edinburgh leghűségesebb kutyája – Bobby
