Madeira nem volt tervben, de még csak kilátásban sem. Aztán, hogy mégis odakeveredtem, annak leginkább prózai oka, hogy a Kanári-szigetek felkerült a brit kormány karanténlistájára. Ez magyarul annyit tett, hogy a visszaérkezéskor 10 nap karantén várt volna rám.
Ezért aztán 1,5 nap „ott egye meg a fene” nem megyek sehova letargia után, mégis úgy ébredtem, hogy már pedig elutazom az ünnepekre.
Nos ebből pedig az lett, hogy kizárásos alapon maradt Madeira. PCR teszt ugyan ide is kellett, de ezenkívül szinte korlátozásoktól mentes volt az élet. (Ez már azóta Madeirán sem ennyire szabad.)
Szóval az indulás előtt 72 órával elkészült a házi PCR teszt, ami postán került a laborba. (Képzeljétek Angliában megbízható a posta. 🙂 ) Bár elvileg én már átestem a víruson, ami ugye azt jelenti, hogy sokkal kisebb esélyem van újra elkapni, de azért volt izgulás bőven.
Főleg, hogy az ígért reggelen, majd estén sem érkezett meg az eredmény. Ezért úgy indultam el a reptérre, hogy kérdéses volt: felszállok-e a repülőre. Mert bár itthon is karantén várt volna rám, meg ott is, ha pozitív, de azért nem mindegy, hogy hol karanténozik az ember. A repülőre felszálláshoz nem kellett a negatív teszt, csak Funchalon, a reptéren kérték.
És itt jött a csavar. Nagy boldogan konstatáltam a felszállás előtt 2 órával, hogy negatív az eredmény. Öröm és boldogság, innentől minden sima lesz. Khm nem lett az, merthogy a reptér covid felelős részlege nem akarta elfogadni PCR-nek, a PCR tesztet. Ezen elmatekoztunk úgy 1 órát, hogy ekkor ez jó vagy nem. Miközben 2 percenként ajánlgatták, hogy menjünk csináltassuk meg velük ingyen, majd kerüljünk izolációba az eredményig. Nem, köszi.
A szerencse mindössze annyi volt, hogy közvetlen kapcsolatban voltunk a céggel, ahonnan vettük a tesztet, és ők villámgyorsan (angol mércével mérve mindenképpen) kapcsolatba léptek a laborral, akik küldtek egy írásos igazolást arról, hogy ez bizony PCR teszt.
Így aztán szabadon elhagyhattuk a helyszínt, és fájdalomdíjként kaptunk banánt és vizet, ami szó szerint életmentő volt.
És bár eredetileg kocsibérlés volt a terv, de így a sok hercehurca után gyorsan felszálltunk a reptéri buszra, amelynek a sofőrje „amigólandhoz” (értsd: Mexikóban is így működött) hűen a hotel bejáratánál tett ki bennünket.
És innen indult az igazi buli. Fantasztikus érzés volt, hogy sikerült!! Ott vagyunk az Atlanti-óceán közepén, 20 fok van, és süt a nap.
Funchal – a főváros
A sziget legzsúfoltabbnak tartott része. Bár bevallom nekem most nagyon jól esett, hogy végre tömeg van. Ok maszkban, de akkor is. Olyan emberi volt az egész. Arról nem is beszélve, hogy ugyan nem vagyok egy nagy karácsonyos, de a sziget lakóinak karácsony imádata rám is ragadt. Imádtam esténként a fényáradatban sétálni, és gyakorlatilag elmerülni egy tündérmesében.
A főváros egyébiránt bővelkedik látnivalókban is, amik tulajdonképpen gyalog is bejárhatóak. Már kezdetnek ott a Ronaldo múzeum – aki ugye a sziget szülötte – és ehhez mérten megy is érte a rajongás. Szóval egy esős délelőttre tökéletes program.
Aztán, ha ezzel megvagy, akkor mehetsz libegőzni, amely a Ronaldo múzeumtól gyalog körülbelöl 30 perc séta egyenesen. Közben azért majszolj egy zacskó frissen sült gesztenyét. Isteni lesz. No meg élvezd az óceán látványát.
A libegő felvisz az egyik leghíresebb arborétumhoz, ami nekem kimaradt, mert majdnem zárásra értem fel. A libegő csodás, de csak akkor, ha bírod a magasságot. Bár tériszonnyal is kibírható, de akkor NE nézz le! 😉
25 fontes
Madeira tulajdonképpen a túrázók mekkája. Sajnos bennem nem veszett el egy erdőt járó yeti. Így ennek fényében ez volt az egyetlen túra, amit teljesítettem, de ezt majdnem kétszer. Ugyanis első alkalommal sikerült kellőképpen későn indulni a felfedezésére, és a hely ismeretének hiányában, a sötétedés rémével küszködve a visszafordulás jobb ötletnek tűnt. Legalábbis biztonságosnak.
A második alkalommal már sikerült végig menni, és eljutni a vízeséshez, de ekkor meg szakadó esőben ért a pillanat. Meg utána a túra java része, ami azért 10 fok körül (mert a hegyen olyasmi az idő) nem mindig a legkönnyebb.
Vagyis, ha Madeirán túrázol, akkor készülj esőkabáttal, és kesztyűvel! Lefagyott a kezem!
És még a fárasztó túra után a jakuzziban sem tudtam áztatni magam, mert 6kor bezárt a spa ezen része. (Meg amúgy is foglalós volt a covid miatt. Valaki sajnáljon, légy szíves!)
Pukiki – a koktélbár, amit soha nem felejtesz el!
Bár nem vagyok egy nagy koktél rajongó, de azért bármikor kapható vagyok egy új bár kipróbálására. És a Pukikiben egyáltalán nem csalódtam. Családi vállalkozás, ahol minden egyes koktél szívvel-lélekkel készül.
Hidd el még akkor sem fogsz csalódni, ha az alkoholmentes verziót kényszerülsz választani. (Vezettem!)
Arborétum
Gyakorlatilag az egész sziget egy hatalmas arborétum, amit szabadon élvezhetsz. Bár én azért ellátogattam egybe, ami Funchalból gyalog elérhető volt. Mondjuk nem tagadom kemény hegymenet volt, de megérte, mert remek kávé várt.
Pro – és kontra
– Madeira abszolút megér egy misét. Nekem sokkal jobban tetszett, mint vártam. De azt fontos észben tartani, hogy ez nem a homokos tengerpartok szigete. És télen 22foknál nem is nagyon lesz melegebb. Cserébe viszont éjjel sem sűrűn megy 15 fok alá. (Itt most a fővárosról beszélek, ami délen van. Az északi rész sokkal hidegebb és esősebb.)
– Tömegközlekedéssel bejárható, de autóval sokkal könnyebb. Az M7 autókölcsönzőt jószívvel ajánlom.
– Sokat kell hegynek menni, és kevés a sík. Kényelmes cipő kötelező.
– Kajáról sokat nem tudok mondani, mert gluténmentes éttermet nem találtam (nekem meg olyan kellett volna), de a gyümölcsök mennyeiek!!
Bennem nem maradt hiányérzet. Sőt gondolkodás nélkül azt tudom mondani, hogy ha lehetne már holnap visszamennék! 😉
Ui: A naplementék csodálatosak!