Sokan szeretik azt hinni, hogy az én életem egy tündérmese. Egy nehézségektől mentes, álomszerű utazásokkal tarkított gyöngyszem. Abba most ne is menjünk bele, hogy ez mennyire távol áll a valóságtól…ha tudnák!
De őszintén szólva én nem akarom, hogy tudják. Egyszerűen, mert nem szeretek a nehézségekre, a megpróbáltatásokra koncentrálni. Sírni meg amúgy is a négy fal között szoktam. Meg hát, ahogy a jó öreg klisé tartja: „ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét!”
Mondjuk erre egy barátom azt szoktam mondani, hogy az a baj velem, hogy mindig csak limonádéban gondolkodom. Sokkal izgalmasabb lenne az életem, ha végre megtanulnám, hogy a citromhoz a tequlia passzol. 😀 (Nálam az alkohol nem játszik, marad a limó.)
Ezennel be is fejeztem az életvezetési tanácsok kéretlen osztogatását. Ellenben most el szeretnék mesélni egy mini részletet az életemből, amikor tényleg azt éreztem, hogy belecsöppentem abba a bizonyos sokak által vélt tündérmesébe. (Merthogy ellentétben velük, én hiszek a tündérmesékben.)
Szombat volt. Hidegebb tavaszi délután. Teljesen eseménytelenül telt. A párom dolgozott a laptopján, az egészen csöppnyi lakáskánk pedig tisztán ragyogott. Ezért jobb dolgom nem lévén leheveredtem a kanapéra. Gyorsan álomba is merültem. Majdan arra eszméltem, hogy a laptop mellől elszabadult férjnek látszó lény azt suttogja a fülembe, hogy „ébredj szerelmem, utazunk New Yorkba”.
Mindezt annyira tudtam komolyan venni, hogy átfordultam a másik oldalamra és aludtam tovább. Hiszen egyértelműen álomnak hittem. Már hogy mehetnénk New Yorkba, amikor nekünk aztán nincs rá pénzünk…
Egy ősrégi fotó a megérkezés estéjén
Még útlevelünk sem volt, mert teljesen mértékig úgy gondoltam: felesleges. Európát úgy sem fogjuk a közel jövőben elhagyni. Az EU-n belül meg úgyis elég a személyi. Csupa pénz kidobás az útlevél csináltatás. Már az alapdíjat is drágának találtam.
Pedig, akkor még nem tudtam, hogy milyen drága is lehet, ha sos kell! Már pedig kellett, az akkori állapotomban az életemnél is jobban!!
Hiszen nem álmodtam! Tényleg kaptunk prémiumba egy céges utat a férjem munkáltatójától. (Ezt sokáig nem mertem elmondani, de azóta már tudom, hogy van azért a világon még másik ilyen jó fej cég is.)
Szóval kiderült, hogy napokon belül mennénk New Yorkba…csak háááát mi nincs?? Na mii?? Az bizony!! Útlevél!! És ez időszűkössége miatt (egy konferenciára kaptuk az utazást) extrém gyorsan kellett intézni. Az ügyintézéssel, ami nagyon meglepő, de nem volt gond. Ami kellemetlenebb volt, hogy keményen zsebbe kellett nyúlni. A hirtelenjében készített útlevelek ára 40 ezer forint per darab volt. Fájt. Viszont úgy voltam vele, hogy ha az egész út alatt csakis kiflicsücsökre futja majd, akkor is megéri! De nem? DE!!
Persze, hogy megérte. New York nemcsak akkor elképesztő élmény, ha tele van a zsebed. Sőt mivel engem nem a turista célpontok érdekeltek, hanem a helyiek, ezért egyáltalán nem zavart, hogy még metróra sem futotta.
Rongyosra gyalogoltuk a cipőinket a 6 nap és 7 óra (ugyan kiszámolta :D) alatt, amit Manhattanben töltöttünk. Mi több azt is felfedeztük, hogy Long Islandra is át tudunk menni ingyenes Ferryvel, amely út során a Szabadság-szobrot is megcsodálhattuk. Csak halkan jegyzem meg, hogy a Szabadság-szobor közelében, a lemenő nap fényében egy ingyenes ferry-n csókolózni a világ legromantikusabb élménye.
Azt meg már ragozni sem akarom, hogy valójában New York az egyik legköltséghatékonyabb város, ha a látnivalók és a belépők viszonyát vesszük.
Szinte minden, ami érdekes, meg akarod nézni, át akarod élni az ingyenes. Ugyanakkor félreértés ne essék New York és ezen belül Manhattan alapjáraton veszettül drága.
Ám némi odafigyeléssel:
– a legtöbb hotel halljában egész nap ingyen van kávé
– a legtöbb kávézóban újra lehet tölteni a poharad. Vagyis fizetsz egy kávét és annyit iszol, amennyi jól esik.
– a kínai kaja ott is rendkívül olcsó. Hidd el, hogy lehet élni főtt rizs és alma kombóján! Tapasztalat!
Aztán ugye ott vannak a hatalmas és unásig ismételt felhőkarcolók, ahol hogyha nem készül fotó, akkor valójában nem is jártál a városban.
Nos az a helyzet, hogy én még egyiknek sem voltam a tetején. Mert vagy az időt vagy a pénzt sajnáltam rá. Vagy a kettőt együtt. Igen, még akkor is, amikor Brooklynban laktam 6 hétig. Sajnálom, de annyira izgalmas volt minden más, hogy ezek még kimaradtak.
Viszont ehhez is van okosságom:
– az egyik legjobb felhőkarcoló élményem egy informatikai meet up-nak köszönhetem. Nem mellesleg a Park avenue-n volt. Két legyet egy csapásra.
– Avagy ülj le naplemente előtt a Brooklyn-bridge lábához, és várd türelmesen több száz társaddal, ahogy kigyúlnak Manhattan fényei.
– Avagy egy metrójegy áráért libegőz át Rooselt-szigetre. Fenomenális. :))
És akkor még nem is említettem a klasszik helyeket, amik ugyancsak egy féleredbe sem kerülnek. New York tele van látnivalókkal, élményekkel, ízekkel, szagokkal, amelyek beléd égnek, ha egyszer is megtapasztalhatod.
Konklúzió:
New York mindenképpen megéri, hogy megcsodáld. Igazából Manhattanben a szállásnak az ára lehet nagyon húzós, ami mondjuk most a COVID-19-nek köszönhetően lehet, hogy mérséklődik. Meglátjuk. Remélem hamarosan személyesen jelenthetek róla! :))
Hiszen, aki egyszer megízleli a világ legszabadabb, leglököttebb városát, az örökre visszavágyik!
