Chicago messze nem a legnépszerűbb amerikai nagyváros. Nyilván ennek köze van, ahhoz hogy gengsztervárosként híresült el. Így aztán az egyszeri turista messze elkerüli, az amúgy igencsak békés belvárossal bíró metropoliszt.
Mondjuk azt tisztázzuk, hogy a félelem nem alaptalan, mert ha kicsit is kitesszük a lábunkat a belvárosból, avagy eltévedünk mondjuk a város déli részebe, akkor azért láthatunk „érdekességeket”.
Azért azt fontos észben tartani, hogy itt sok esetben bandaháború zajlik. Vagyis turistaként nem leszel célpont, de azért jobb még véletlenül sem rossz helyen lenni.
Na, most már, hogy jól megijesztettelek, azt is megmondom, hogy melyik városrészeket kerüld el:
1. Riverdale
2. Englewood
3. Washington Park
4. Fuller Park
5. West Englewood
6. Burnside
7. South Deering
8. Pullman
9. South Chicago
10. Grand Crossing
Igazából ezek többnyire a szállás megválasztásánál fontosak. Hiszen a látnivalók úgyis a belvárosban vannak. Ám pont ezért ott a szállás is drágább. Cserébe fantasztikus a hangulata.
Chicago különlegessége, hogy nagyon letisztult és jól megkomponált a látképe. Ez nem a véletlen műve, hanem az 1871-es nagy tűzvész következménye. Ezért aztán a felhőkarcolók között mérnöki pontossággal megtervezett kisebb épületeket, templomokat találhatunk.
Sokan nem tudják vagy nem akarják elhinni, de az amcsik nagyon vallásosak. Igaz bőven akad választék is. Így eshetett meg, hogy életem első július 4-jét (a nemzeti ünnepük) Amerikában töltöttem, akkor egyszer csak feketékből álló gyülekezet kellős közepén találtam magam. Ez mondjuk még nem lenne olyan nagy szó, de az már talán, hogy már a reggeli kávém előtt a színpad közepén énekeltünk és táncoltunk. Tiszta Apáca Show feelinggel. Sajnos, akkor még nem gondoltam, hogy valaha is merészelem majd a világháló szolgálatába állítani az élményeimet, ezért felvétel nincs róla.
Na, de visszatérve a belvárosra!
Szerintem Chicago jól bejárható 2-3 nap alatt. A tömegközlekedése kiváló, a magasvasút meg egyenesen kihagyhatatlan!! Hasonlóan a Navy Pierhez, ami valójában minden Chicagóban játszódó filmben megjelenik. Igazi, hamisítatlan amerikai vursli hangulata van.
Extra tipp: Ne csak nappal, de este is látogass el ide. Elképesztően briliáns élmény, ahogy a skylight kirajzolódik a kikötőből. Ráadásul ez relatív biztonságos környék.
Ugyanakkor, ha nem muszáj éjjel már inkább taxival vagy uberrel közlekedj.
Extra tipp: az uber sofőrök többsége rajong a városért, és nagyon szívesen megosztanak veled 1-2 különleges tippet arról, hogy mit ne hagyj ki.
A BEAN vagy a BAB
Az a nagy fém BAB!! Merem állítani, hogy Chicago legfontosabb látnivalója. A helyiek és a turisták egyaránt imádják. Mondjuk nem csoda, mert tényleg élmény, ahogy az oldalán visszatükröződnek a felhőkarcolók. Egyébiránt maga a park is tök jó, és nem mellesleg pont mellette található Amerika egyik legnagyobb szabadtéri arénája.
És, ha már a város ezen felén vagy, akkor érdemes elsétálnod a nagy szökőkúthoz, ami honnan, na honnan is ismerős? Bizony, a Rémrendes családból. Ide már nagyon közel esik a Michigen-tó, amit érdemes több ízben meglátogatni.
Bár ez nyilván évszak függő. Ha télen visz arra az utad, akkor talán nem a legjobb szabadtéri program, mert hogy a Windy city (a Szeles város, Chicago beceneve) alapjáraton is szeles, de a tó partján mutatja meg igazán magát.
De a szél ellenére – nyáron – fantasztikus élmény, hogy egy 2,7 milliós metropolisz felhőkarcolókkal ívelt tavának a partján ejtőzöl. Azt mondjuk nem árt tisztázni, hogy magyar léptékkel ez a „pici” tó inkább tenger. Csak viszonyításképpen mondom: A Balaton 78km hosszú és 14km széles, a Michigan-tó 494 km hosszú és 190 km széles. Szóval, ez nekünk tenger, mert ugyanúgy elveszik a horizonton.
A legnagyobb attrakció: Willis-tower
Bevallom engem sokakkal ellentétben nem hoznak annyira, de annyira lázba a felhőkarcolók. Vagy, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy nem érzem a megtérülést abban, hogy kifizessek egy rakat pénzt, órákat álljak sorba, hagyjam átkutatni a táskám, átvilágítani magam. Majd nagy nehezen feljussak és újra sorban álljak, hogy lőhessek 1-2 normális fotót.
Pedig nincs mese, ha toronyra vágysz, akkor ezt ki kell bírni. Én ugyan nem vágytam, de tudtam, hogy ti, kedves olvasók szeretnétek hallani róla. Szóval FELÁLDOZTAM magam!! 😉
Extra tipp: Tanuld meg, hogy a Willis Tower egykoron Sears Tower volt. Ez azért fontos, mert ha keresnéd, akkor a szegény amcsi csak a régebbi nevét fogja ismerni. Hasonlóan vannak vele, mint mi a Szél Kálmán térrel. Ha agyon ütnek sem tudom megmondani a hivatalos nevét. Csak azt tudom, hogy a turisták már nem ezen a néven szokták kétségbeesetten keresni.
Azontúl, hogy feláldoztam magam miattatok, sorban álltam, vártam, de még ki is léptem a skydeck tényleg szédítő magasságába. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy ez a 103. emeleten van – ahová 1 perc alatt visz fel a lift, nyilván nem zúg a füled, áhh dehogy – és konkrétan olyan érzés, mintha kilépnél a semmibe. Pont, olyan izzasztó is. Én még sikítottam is, hogy az összes többi várakozó rajtam röhöghessen.
Végezetül maradjunk annyiban, hogy nekem Chicago nagy kedvenc, mert innen adtam életem első videós interjúját, meg mert ez már nem az a város, amit a szesztilalom idején Al Capone rettegésben tartott.
Ha kíváncsi lennél az interjúra, akkor ezen a linken eléred: https://24.hu/kulfold/2015/07/11/volt-hogy-valaki-a-sajat-gyereket-kuldte-atnevelotaborba/