Kislányként álmodoztam róla, hogy majd egyszer eljön az idő, amikor minden reggelt a tengerparton indíthatok. És hát mire vannak a gyerekkori álmok, ha nem arra, hogy megvalósítsuk őket?
Nálam 2018 sok szempontból vízválasztó volt, és végül ez lett azaz év, amikor azt mondtam, hogy egy életem, egy halálom, gyere Mexikó, lássuk milyen vagy testközelből.
A Mexikóba való költözés előtt azért egy kerek hónapot már eltöltöttem a Tulum – Playa del Carmen – Cancun tengelyen, és elkövettem a kezdők hibáját: azt hittem, hogy tudom milyen a trópusi nyár.
Ez nagy tévedés volt. Habár ugyan, akkor már megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor este tízkor is folyik rólad a víz. Milyen az, amikor éjjel legalább olyan meleg van, mint nappal. Csupán annyi a könnyebbség, hogy nem süt a Nap.
És nemes egyszerűséggel azt hittem, hogy ennyi, menni fog ez. Aztán, amikor októberben megérkeztem, akkor egy hét után rádöbbentem, hogy ez a meleg, nem az a meleg! Ez valami brutál meleg. Párás, meleg, alig van légmozgás és a klíma egy nagybetűs áldás. Ahogy a hűsítő medence is. Ne legyél irigy, mert a trópusokon a medence nagyjából olyan tartozéka a házaknak, mint Magyarországon a radiátor.
A probléma ott kezdődik, amikor már reggel annyira meleged van, hogy a medencében csobbanással indítasz. Ez egyébként egy pár napig hétig még vicces is, meg sikkesnek hat, de idővel teher is tud lenni. A jéggel telepakolt üdítők alaptartozékaid lesznek, ahogy arról sem lesz fogalmad, hogy hogyan vagy miért kellene a kávét melegen inni, amikor jegesen is lehet.
November közepe vége felé jön egy kisebb enyhülés és megközelítőleg karácsonyra meg is érkezik a Magyarországon ismert nyári meleg. Talán valamivel nedvesebb, de az nem észrevehető. Reggel kellemes hűvös van, napközben pedig lágyan simogató meleg.
Szeretnéd tudni, hogy milyen a karácsony melegben?
Életem legcsodálatosabb élményei közé sorolandó. Valójában megfizethetetlen, ha karácsony napján a 25-26fokos Karib-tengerben pancsolhatsz. Nézheted a cukin feldíszített pálmafákat és a teraszon a lemenő nap fényében eheted az ünnepi falatokat. Én ezt első évben még egy éjszakai jaccuzival is megspékeltem. Csak, hogy teljes legyen az élmény.
Januárban már előfordul, hogy alkalmanként, hogy zokni is kell! Ohh ne tudd meg, hogy mennyire is lehet fázni 20 fokban. Tudom, hogy viccesen hangzik, de ez az utolsó betűig igaz. Ha megszokod a nagyon meleget, akkor a húsz veszedelmesen hidegnek hat. A helyiek ilyenkor sálát, sapkát és télikabátot vesznek. A hidegebb helyről odakeveredett expatok beérik hosszúnadrággal, sállal és meleg capuccinóval.
Majd a február megint nagyjából hozza a decemberi kellemes hőmérsékletet. A március már melegszik, de még okés. És úgy április-májustól kezd beindulni a katlan. 😀 Az igazi kihívás innentől veszi kezdetét. Ugyanis ilyenkor reggel 9re kb olyan meleg van, hogy az 5 perces kávézóba sétálás alatt simán leizzadsz. Ahol aztán megkönnyebbülten vetted be magad a klíma alá.
Pro-és kontra:
Egész évben lehet fürdeni a tengerben!
Pro: Mi az, hogy! Ez a legjobb része!
Kontra: Folyton homokos leszel valahol. A hajad mindig ragadni fog. Vagy a tengertől vagy a homoktól vagy a párától, avagy ezek kombinációjától.
Nem kell fűteni!
Pro: Ez tény. Sőt igazából nagyjából egy pulcsival meg egy kendővel át lehet vészelni a lehidegebb napokat is. Ezek is csak akkor lesznek hidegek, ha hónapok óta ott élsz. Ha az európai télből érkezel, akkor nem is fogod érteni, hogy milyen hidegről beszélnek.
Kontra: Kell hűteni! Még, akkor is, ha azt ott gondolod, hogy pedig aztán te biztosan nem klímáznál. Hidd el van az meleg. Plusz sokszor azért mentem konditerembe edzeni, mert kint képtelenség volt a melegtől és a párától.
Hippi leszel!
Pro: Le fogsz szokni a nagy öltözködésekről. Sokkal fontosabb lesz, hogy funkcionálisan megfelelő legyen az öltözéked.(Ez a mondat, amit soha nem hittem volna, hogy egyszer leírok.) Lehetőleg szellős és a parton könnyen ledobható. A fürdőruha alaptartozékod lesz. Idővel olyan lesz, mint egy második bőr, amivel az lesz a furcsa, ha nincs rajtad.
Kontra: Nagyon kellemetlen, amikor visszatérsz a „civilizációba”, és újra zártcipőt kell viselned! Kifejezetten fájdalmas élmény!
Mindezekkel együtt én azt mondom nektek, hogy ha megtehetitek, akkor semmiképpen se hagyjátok a trópusi élet megkóstolását. Persze a fentiekből kimaradt a zamatos gyümölcsökről szóló óda, és a sok csótány és egyéb állatfaj felé érzet szavakba nem önthető félelmem ecsetelési is.
Azt meghagyom egy másik alkalomra, rendben? (: