Houstonba egy esős, álmos, hideg februári délelőttön érkeztem meg. Furcsa volt és idegen. Egyszerre dolgozott a sok rossz, amit hallottam Texasról és a a felfedezéssel járó vegyes izgatottság. Vajon tényleg olyan veszélyes ez a város, mint amilyen a híre?
A statisztikák szerint Houston az USA 5. legveszélyesebb nagyvárosa. Nem túl jó kilátások. De azért annyit már utaztam életemben, hogy tudja: a számadatok nem mindig jelenítik meg a valóságot.
Szóval a megérkezést követően kisebb kavarodással, de sikerült megtalálnunk egymást az über-sofőrrel. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy ekkorra már az összes kendőm és blézerem rajtam volt, mert nem túl nagy ötlet Floridából, télvíz idején – úgyhogy előtte 1,5 évig masszív 30 fokban éltél – átruccanni a texasi 10 fokba.
Így aztán végtelenül hálás voltam az überesnek, aki nem hűtötte, hanem fűtötte az autót. És gyorsan be is mutatta, hogy milyen elképesztő jó fejek is tudnak lenni a texasiak. Bár bevallom, akkor még azt hittem, hogy csak ő a csodabogár, aki kedves, aranyos és önzetlenül ajánlgatja a jobbnál jobb houstoni programokat. Pár nap után rájöttem, hogy nem volt igazam. Mert szinte kivétel nélkül mindenki nagyon kedves és elképesztően örül neki, hogy fel akarod fedezni az államot – Texast – ahol ő él. Magyarán mondva: büszkék a lakóhelyükre.
Az überessel egy kertvárosi része váltunk el, ahol a tulajdonos várt a bérautóval – TURO – hogy megkezdjem a pár hetes texasi kalandokat. Itt már kisütött a nap, és hát ember nem lett volna, aki nem kezd el mosolyogni a nyugis kertváros HATALMAS házain. Hiába Texasban minden nagyobb. Ám ezt akkor még csak finoman kezdtem érzékelni.
A következő giga ATYA ÉG EZ MILYEN nagy az autópályán ért. Giga autók, a sok sávos autópályán, a hatalmas ide-oda kanyargó felüljárókkal. Döbbenetes és félelmetes élmény. Apró pici pontnak érzed magad az univerzumban.
Ezzel szemben a hotelek mintha nem akarták volna tudomásul venni, hogy Texasban vannak. Semmi igazán figyelemre méltóan nagyot nem tapasztaltam bennük. Takarosak voltak, tiszták és megfizethetőek. De ennyi.
Nem úgy a plázák. Ott már kérlek szépen visszaköszön a nagyzolás mánia. Konkrét térkép kell, hogy ne téved el és/vagy ne járd le a lábad. Ugyanakkor két plázát is találtam, amiben volt korcsolyapálya is. Nem az épület előtt a parkolóban, hanem magában az épületben. 😉
A legtöbb bevásárló-komplexum Uptown-ban található. Sokak szerint Houston vásárlás tekintetében olcsóbb, mint a legtöbb amerikai nagyváros. Ezt alá is tudom támasztani. Bár tudod sok kicsi sokra megy. Vagyis szép kis summát lehet itt is pillanatok alatt elkölteni.
A Houston Galleria messze a legnépszerűbb. Ez a legnagyobb bevasárlóközpont Texasban és a 9. legnagyobb az USA-ban.
Houston egyébiránt tipikus autós város. Ne is nagyon akarj gyalogolni. Kivéve persze a belvárost. Van jó pár takaros parkja és egy kiemelkedő, ahonnan jól láthatók a város díszei: a felhőkarcolócskák.
Természetesen a város legnagyobb durranása a Space Center. 1969-ben az Apollo 11 űrhajó parancsnoka jelentkezett a Holdról a Houstoni űrközpont irányítóterménél. Az első szó, ami elhangzott a Holdon, az volt, hogy: Houston. A belépőjegy nem olcsó, ellenben mindig hosszú sorok kanyarognak a jegypénztárnál.
A város alatt épül egy alagút rendszer a Tunnel, ami azt a célt szolgálja, hogy a nyári hőségben és a téli hidegben is lehessen a városban kóricálni.
Ez mondjuk nem a Tunnel, hanem a városháza.
Habár Houstonnak nem túl jó a híre, ha a közbiztonságról van szó. De az biztonsággal kijelenthető, hogy az átlag turistára nem leselkedik minden sarkon veszély.