Mexikótól az emberek többsége retteg. Azt most ne boncolgassuk, hogy alappal vagy alaptalanul. Pro-és kontra a végtelenségig lehetne ezen vitatkozni. Tök feleslegesen.
Mert egy a lényeg: Mexikó csodás. A maga vélt vagy valós veszélyeivel együtt.
Mégis a legcsodásabb benne, hogy hatalmas és telis-tele van szebbnél szebb látnivalókkal.
Köztük olyan lenyűgöző helyekkel, mint a világörökség részét képező Teotihuacan.
Talán már mondanom sem kell, hogy nem tartozom azon utazók közé, aki rajongó imádattal járná be a „hivatalos” turistalátványosságokat. Mégis akad egy-egy, ami valamiért hívogat.
Nos, a Teotihuacan is ilyen volt. Habár kaotikus egy reggelre sikerült a látogatásom a napja, ez mit sem vont le abból az élményből, ami ott ért.
Elképesztően nehéz szavakba önteni, hogy milyen is megérkezni a helyszínre. A helyre, amely megannyi rejtélyt rejt. Már maga az út is misztikus, ahogy – magyar alföldi gyereknek pláne – kaktusz ültetvények mellett autózol el, sziklás hegyekkel tarkított úton. Legalábbis, ha Puebla felől az autópályán érkezel a piramisokhoz.
Aztán, ha odaérsz, akkor potom 75 pesóért – cirka 1200 Ft – körbejárhatod, az amúgy nem éppen kicsi területet.
A helyet, amelynek a pontos kialakulásáról csak nagyon keveset tudnak a történészek is. Annyi biztos, hogy a mai nevét – Teotihuacán – az aztékoktól kapta.
Jelentése: az Istenek születésének helye. Fénykorában (i.sz. 450 körül) legalább kétszázezer lakosa volt.
A terület két igazán kiemelkedő látványossága a Nap-és a Hold piramis, és persze az őket összekötő Holtak útja. Egy monda szerint itt vetette “tűzkályhába” magát két isten, hogy a világot addig uraló sötétség helyett a Nap és a Hold világítsabe az eget. Vagyis itt született a Nap és a Hold.
Ha igaz, ha nem, az bizonyos, hogy lenyűgöző energiája van az egész területnek. És hidd el, ehhez egyáltalán nem kell spirituális vagy semmilyen beállítottságúnak sem lenned.
Egyszerűen csak megérkezel, elkezdesz sétálgatni a kaktuszok és agávék övezte szegélyen, és szépen lassan belefeledkezel a feltehetően több ezer éves misztikumba.
Például, hogy a város a Naprendszert ábrázolja a Holddal és a Nappal, a Holtak útja pedig a Tejút.
Maga a Holtak útja egy 2,3 kilométer hosszú, 40 méter széles út. A terep 30 méteres emelkedését lépcsők hidalják át, hogy végül a 42 méter magas négylépcsős Hold-piramishoz jusson el a látogató. Mivel a város lakóinak rendkívül magas szintű csillagászati ismeretei lehettek, egyes legendák szerint a Holtak útja földönkívüliek leszállópálya volt.
Egyébiránt pedig amaga korában ez volt Mezoamerika legnagyobb kereskedelmi központja.
És hát persze nem mehetünk el , a vérfürdő mellett. Vagyis a mai ésszel megbotránkoztató hiedelem világ mellett, amely áthatotta a teotihuacani lakosság életét.Hiszen ez is a kultúra része volt.
Tippek a világ egyik legcsodásabb helyéhez:
- Minimum legyen rá 3 órád, amit nyugiban el tudsz tölteni a piramisoknál. De, ha enni-inni is akarsz a környéken, akkor még 3 jól fog jönni.
- Sapka és fényvédő télen-nyáron kötelező felszerelés! Komolyan!
- Mexikóvárosból és Pueblából is elérhető autóstávra van.
- Ha mélységeiben érdekelnek a háttérinfók, akkor ne sajnáld a pénzt egy jó idegenvezetőre. Mondjuk a Pink Dreams Tours-os lányok személyében. Viccesek, okosak, és tutira ne fognak csalódást okozni.