Ez most már erősen megkérdőjelezendő… legalábbis egyeseknek tutira. Számomra az utazás még mindig teljes élvezet, mámor, napokig tartó extázis élmény.
Az viszont kétségtelen, hogy egyre tudatosabban kell kizárni a fejünk felett hozott szabályok ránk nehezedő súlyát. Nevezetesen, hogy június elején még úgy utaztam Portugáliába, hogy a hét nap múlva esedékes visszautazásom – Angliába – karanténmentes lesz. Közben megváltozott, és már nem volt az. Mondjuk ennek hatására nem mentem vissza. Az meg már egy másik sztori. 🙂
Szóval, akkor Portugália, azon belül is: Lisszabon. Bár töredelmesen bevallom, hogy hatalmas tervekkel érkeztem mi szerint ebben a nagyon kevés időben – amikorra előre beterveztem a szörfözést, a napi jógát, futást, kávézóban ücsörgést, nyugis naplemente nézést – azt gondoltam, hogy majd keresztül kasul beautózom az országot. De legalábbis Portóba eljutok.
Spoiler: nem jött össze!
Nyilván nem meglepő, hogy egy hétbe nem tud minden beleférni. Főleg, hogy ha a reggeli ébredezés több órán át tart, és a naplemente is kötelező program. (Mondjuk ilyenkor mindig megértem, hogy miért találok nehezen útitársakat. Illetve az egyetlen, aki mindig velem tart, időnként miért és mitől borul ki.)
Ugyanakkor Lisszabon egy meseváros, ami tele van bájjal és meglepetéssel.
Például belvárosban sétáló pávákkal:
Glutén-és tejmentes fantasztikus étteremmel, ahol a helyi édességet is meglehetett kóstolni mindenmentes verzióban.
Számos csodaszép kilátóponttal. Amiből ezen a linken szinte végtelen a kínálat: https://www.lisbonlux.com/lisbon/miradouros.html
És, ahogy teltek a napok két fontos dologra lettem figyelmes: ebben a kicsiny országban nem szokás borravalót adni a vendéglátóhelyeken. Illetve, hogy hétfőnként ingyenesek a múzeumok. Ez az infó talán másnak jól jöhet, mert én magam egybe sem jutottam el.
Amit ne hagyj ki:
– A tengerpartot. Lisszabon egyik legnagyobb csodája – ebből a szempontból picit (!) hasonlít Los Angelesre – hogy egy laza autóútra a várostól már tudsz is szörfözni. Azt mondjuk nem árt nem elfelejteni, hogy itt nem a Csendes-óceán, hanem az Atlanti-óceán nyaldossa a testedet, ami azzal jár, hogy utóbbi sokkal vadabb is. Az áramlatok is erősek tudnak lenni, és a szél sem sokszor kíméli a helyet. Szóval a szörfözéssel csak óvatosan.
– A csempék. Egy külön csoda mind. Vessz el bennük!
– A tengerpartos bárok és a gin&tonic-al kísért naplementék. Nem buzdítanék senki alkoholizálásra, de vannak helyek és pillanatok, amelyek megérdemlik az extrát.
– A reggeli sétát, ahogy elmerülsz a szörfözés bájában. Lehet, hogy másnak nincs ennyire becsípődve a szörfözés, mint nekem, de tehetsz vele egy próbát.
Praktikus infó:
– A lisszaboni reptér gyakorlatilag a városban van, ezért tömegközlekedéssel is könnyen megoldható. Nekem most az autóbérlésre esett a választásom egy helyi cégtől, amivel minden flottul ment. Kivéve, hogy majd húsz percet kellett dumálgatni az autót átadó pasival kedvességből, amire éppen nem voltam ráhangolódva.
Egyébiránt az autóbérlés nézőpont kérdése, hogy mennyire felesleges Lisszabonban. Tény, hogy minden megoldható nélküle, de nekem valami megmagyarázhatatlan vonzódásom van az idegen városokban vezetés iránt. Nevezhetjük ezt valami furcsa fétisnek vagy egyszerű nagyzolásnak.
Szállás tekintetében a covid miatt relatív lehetett válogatni, de azért az árak igazán nem mentek le. Az egy hét alatt három szállás teszteltünk, amiből egy volt a szálloda. Jó volt, szép volt, tiszta volt, de nekem az airbnb az örök kedvenc.
Röviden és tömören ennyi. Lisszabon jó hely, ha alkalmatok nyílik rá, akkor vessétek bele magatokat. Ja, igen, amit nem mondtam: az egész város egy meredek emelkedés. A magassarkú eszedbe se jusson!
